Szerintem nincs olyan ember a világon, aki ne hallott volna már a kínai karikákról, vagy ahogyan külföldi nevén ismerjük The Linking Rings.

Ezek azok a fémből készült karikák, amiket a bűvész hihetetlen módon tud összekapcsolni, illetve ismét szétszedni, úgy, mintha csak simán egymáson keresztülolvadnának.

Ma már rengeteg verziója létezik ennek a rutinnak, van ahol kiadják a nézőknek a karikákat ellenőrzésre, van ahol maga a néző akasztja őket össze. Változhat a használt karikák darabszáma, mérete, sőt, van amikor nem is karikát, hanem valami egészen mást használnak. Nálunk a Bűvész Színházban például láthattatok már összekapcsolódó fém ruhafogasokat is. 🙂 

De honnan is származnak ezek a kerek csodák? Tényleg kínaiak a kínai karikák? Nos nem egészen. Valószínűleg ez a megnevezés is csak egy mind a mai napig fennmaradt kiszínezése a trükk történetének. De erről kicsit később.

Az eredetét illetően a feltételezések is olyan bőséggel állnak a rendelkezésünkre, mint a rutinok, amiket elő lehet adni ezekkel a kellékekkel. Nem egy történet szól arról, hogy a karikák Egyiptomból, vagy Törökországból származnak, de sok feltételezés szerint a Közel-Kelet a szülő otthona. Furcsa mód Kína nem igazán szerepel az eredetsztorik helyszíneként.

Egy szó, mint száz, a pontos eredetét valószínűleg soha se fogjuk megtudni, de ha hihetünk a mágia történelemtudósoknak, ezt a trükköt már az első században bemutatták, legalábbis egyik kezdetleges verzióját biztosan.

A legelső feljegyzett eset, amikor színpadon bemutatták a kínai karikákat Philippe Talon (Jacques Andre Noel Talon 1802-1878) francia bűvész nevéhez fűződik, akinek talán a kínai jelzőt is köszönhetjük, ugyanis mikor felkonferálta produkcióját, azt mesélte a közönségnek, hogy ezt a trükköt Angliában tanulta kínai mágusoktól. Ez igaz volt, vagy sem? Ki tudja, de innentől kezdve a kínai karikák elindultak, megállíthatatlanul.

Philippe 20 centi átmérőjű karikákat használt, amiket kiadott a nézőknek megvizsgálás céljából, majd miután visszakérte, összekapcsolta, majd szétválasztotta őket.

Robert-Houdin (francia bűvész, a modern bűvészet atyja, akitől Houdini is kölcsönözte nevét) látta az előadást, és saját szavaival úgy mesélte el a trükköt, hogy a rutin végén Philippe ráfújt az összekapcsolt karikákra, amik varázslatos módon szétválva estek le a padlóra.

Ettől kezdve Robert-Houdin saját verziójában szintén felvette repertoárjába a kínai karikákat és nem egyszer mutatta be.

Igazság szerint ez volt az az időszak, amikor a trükk népszerűvé vált. Felbukkant egyre több bűvész műsorában, sőt, máshol is, például a művészetben. Íme Giacomo Mantegazza festménye 1876-ból, ahol egy háremhölgy szórakoztatja urát a karikákkal.

A sors fintora, hogy a ma ismert modern verziót egy kínai bűvésztől láthatta a nagyközönség először. Ő nem volt más, mint Ching Ling Foo (1854-1922), aki nem csak ezt a trükköt tette még híresebbé, hanem ő volt az, aki egy hatalmas vízzel teli tálat jelentetett meg egy üres kendő segítségével. Aki látta a Tökéletes trükk című filmet, annak ismerős lehet ez a trükk, hiszen a főszereplő bűvészek ott is szerettek volna rájönni a titokra. Egyébként ha már ennél a filmnél tartunk a karikák ott is felbukkannak, egy sokat látott, unott trükk formájában.

Egy kis lábjegyzet: Ching Ling Foo nem összetévesztendő Chung Ling Soo-val, aki egy amerikai bűvész volt (név szerint William Ellsworth Robinson), aki egy kitalált kínai karakter bőrébe bújva járta a világot, mindaddig, amíg egy szerencsétlen baleset során saját golyóelkapós trükkje közben lelte szörnyű halálát. Hogy miért akart kínai lenni és miért ilyen hasonló a két bűvész neve? Egy későbbi blogbejegyzésben erről is mesélünk majd.

A kínai karikákra visszatérve, népszerűsége mind a mai napig töretlen és már nem csak a színpadon hódít, hanem kezd elterjedni az asztali bűvészet területén is, kezd közkedvelt trükkje lenni a mikromágusoknak és fel-felbukkan a street magic műfajban is, ahol az utcán bűvészkednek a járókelőknek. Ez egy japán bűvésznek, Masahiro Yanagida-nak köszönhető, aki 1988-ban mutatta be először az úgynevezett Ninja Rings-et, vagyis a Nindzsa karikákat, amik méretüket tekintve pusztán 11.4 centi átmérőjűek és a szett 4 darabot tartalmaz, a klasszikus 8 karikás színpadi szettel ellentétben. A Bűvész Színházban ezt a változatot is láthattátok már, hiszen Fanny ennek a Ninja karika szettnek a kis boszorkánya és talán az sem véletlen, hogy ő is egy Japán bűvésztől, Shoot Ogawa-tól tanulta meg a Ninja Ring rutinját.